-Köszönöm Gwen. - mondta könnyes szemmel Martin.
-Ugyan. - legyintettem - Hisz erre valók a barátok, nem? - öleltem át, amit viszonzott is.
-Kérjük a Londonba tartó utasainkat kezdjék el a felszállást. - szólt a bemondó hang.
*2 nappal ez előtt*
Mikor hazajöttem Martin-tól, felszaladtam a szobámba és beültem a gép elé.
Arra gondoltam, hogy elvinném Londonba. Mindig is szerette azt a várost és most eléggé el kéne neki egy kis jó hír. Föl "másztam" a netre és rendeltem 2 repülő jegyet.
-Gwen! - kiáltott bátyám, és pár másodperc alatt már a szobámban volt - Ezt nézd! -tolta a képembe a kezében tartott lapot. Kicsit hátrébb kellet lépnem, hogy lássam.
-Shawn, ez csodás hír! - öleltem át testvéremet.
Hogy mi volt a lapon? Felkérték gitárosnak egy bandába, ami azt jelenti, hogy ő is jön velünk Londonba.
Elmondtam neki, hogy én is épp egy kis kiruccanásra viszem Martint. Shawn is megkedvelte a kölyköt így ő is elszomorodott egy kicsit.
-Várj! Mi lesz apával? - ijedtem meg.
Nem, nem azért mert féltem, hogy nem enged el. Hanem mert nem szívesen hagytam volna itthon egyedül, hisz nekünk már csak ő volt.
-Szijasztok! - kiáltott apa.
Nem tudtam dönteni. Maradjak itthon apával, vagy mennyek el Martinnal. Gondolta menetemből Shawn húzott ki. Felnéztem rá és egy biztató mosolyt küldött felém.
-Öhm...apa? - a hangom elég bizonytalanul csengett.
Mikor megszólítottam felénk nézett és aranyosan elmosolyodott. Intett, hogy mennyünk oda, mire mi rögtön oda mentünk.
-Milyen volt a napotok? - kérdezte apa.
Mi csak mosolyogtunk, ami neki is feltűnt, ugyanis össze ráncolta a homlokát és úgy nézett ránk.
-Mi történt?
Nem tudtam megszólalni, ezért a könyökömmel megböktem bátyámat, hogy kezdje ő.
-Nos...- kezdte - Khm....szóval, kaptam egy levelet, hogy felvennének gitárosnak egy bandába.
-És mi itt a probléma?
-Hát, hogy Londonba kéne utaznom. - nézett félénken apa szemébe.
Pár percig csönd volt. Gondolom apa épp most emésztette meg a dolgot, majd egy nagy sóhaj kíséretében megszólalt:
-Ha tényleg ezt szeretnéd akkor menny, nyugodtan. Hisz lehet ez lesz a karriered. - mosolyodott el.
Láttam Shawn-on, hogy meg könnyebbülten fújja ki a levegőt majd rám nézett és a fejével apa felé bökött.
-Apa - kezdtem remegő hangon - Tudod...Peter, meghalt és Martin nagyon le van törve...-itt nyeltem egy nagyot - És arra gondoltam, hogy jó barát lévén elvinném Martint egy Londoni kiruccanásra. - nem mertem a szemébe nézni, így csak a cipőmet tanulmányoztam.
Nem tudom mióta álltunk ott szótlanul, de végre erőt vettem magamon - ugyan félve - és felnéztem apára.
Iszonyatosan rosszul éreztem magam. Rossz volt látni apu elgyötört arcát. Már éppen azon voltam, hogy megmondjam akkor nem megyek, mikor megszólalt.
-Khm...- nyelt egy nagyot - Gondolom sejted, hogy egyáltalán nem örülök neki, hisz nekem már csak ti vagytok és most ti is itt hagytok. De....- mélyen belenézett a szemembe - Ha te úgy látod jónak, hogy el kell menned, én nem állítalak meg.
Nem tehetek róla de egy-két könnycsepp kicsordult a szememből. Szorosan átöleltem apát és elsuttogtam neki egy köszönöm-öt.
*másnap reggel*
Mikor felkeltem, nem tudtam megmondani, hogy hogy érzem magam. Egy részem boldog volt, hisz még is csak Londonba megyek. A másiki felem meg szomorú, nem akartam itt hagyni apát.
Kikeltem az ágyból, gyorsan befoglaltam a bátyám előtt a fürdőt, amit egy enyhe káromkodással díjazott.
Lezuhanyoztam, fogat mostam, kifésültem a hajam felvettem egy világos zöld rövid gatyát és egy szintén zöld trikót amin egy szmájli helyezkedett el. Felkaptam a deszkám és elindultam Martin felé. A tegnappal ellentétben most becsöngettem az AJTÓN.
-Ó, Gwen, gyere beljebb! - invitált be mosolyogva, habár láttam a szomorúságot a szemében.
Bólintottam, majd felszaladtam az emeletre. Barátom épp kémiát tanult (???). Mikor benyitottam felnézett és lágyan elmosolyodott. Leültem mellé az ágyra és bele kezdtem.
-Jaj - sóhajtottam amekkorát tudtam - Van két jegyem Londonba. Szerinted mit kezdjek vele? - próbáltam minél kétségbe esettebb fejet vágni.
-Londonba? - kérdezett vissza 2 oktávval feljebbi hangon.
Vigyorogva bólogattam, mire karjaiba zárt. Nagyjából fél percig ölelt majd felugrott az ágyról és öröm táncot járt. Én türelmesen megvártam míg lenyugszik.
-Végeztél? - kérdeztem miután ledőlt az ágyra.
Rám kapta a tekintetét és szúrósan nézett rám. Kis idő után felült és a szemembe nézett.
-Köszönöm. - mondta szomorúan.
-Nekem is hiányzik. - öleltem át.
-Mikor indulunk?
Halványan elmosolyodtam.
-Holnap, úgyhogy pakolj. - még egyszer utoljára megöleltem - Holnap 7-re legyél a repülőtéren. - bólintott majd elkezdett pakolni.
Lent Clart láttam meg ahogy főz. Hirtelen eszembe jutott, hogy őt még meg sem kérdeztem, hogy elengedi-e.
-Clara, figyelj...-kezdtem de közbe vágott.
-Tudok róla. - mosolygott. Értettlen fejemet látván folytatta - Apád hívott. Örülök, hogy a fiamnak ilyen barátja van. - ölelt meg.
-Köszönöm. - mondtam zavarodottan - Akkor jöhet? - néztem bele könnyes szemeibe.
Bólintott egyet majd vissza fordult a leveshez.
-Köszönöm. - mondtam szinte suttogva majd kifelé vettem az irányt. Már az utcán álltam mikor valaki megszólított.
-Gwen! Hány napra megyünk? - hajolt ki az ablakán Martin.
-Öhm...max 3 hónap - ugyanis nyári szünet van - azon kívül mindegy. - vontam meg a vállam, majd elindultam. Otthon bepakoltam a bőröndbe. 2 táska telt meg.
***
Reggel az ébresztőmre keltem. Kómásan kivánszorogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, megmostam a hajam és a fogam. Feletettem egy kis sminket, és késznek nyilvánítottam magam. Lebaktattam a lépcsőn, csináltam magamnak egy szendvicset és amíg apát vártam meg is ettem azt. Pár perc múlva apa is készen volt így elindultunk a repülőtérre. A kocsi út csendesen telt. Mikor megérkeztünk, kivettük a csomagjaim és elindultunk a várakozóba. 10 perc múlva már Martin is ott volt az anyukájával. Nagyjából fél órája ülhettünk itt mikor Martin megszólalt:
-Köszönöm Gwen. - mondta könnyes szemmel Martin.
-Ugyan. - legyintettem - Hisz erre valók a barátok, nem? - öleltem át, amit viszonzott is.
-Kérjük a Londonba tartó utasainkat kezdjék el a felszállást. - szólt a bemondó hang.
Szijasztok. Ha tetszik a blog akkor dobjatok egy kommentet.
Puszi: Dori xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése