Új blog!

Mint már mondtam dolgozom egy új blogon, és ha érdekel valakit akkor folytatom majd. Már megírtam az első két fejezetet, és ha jön egy vagy két komment legalább akkor folytatom is.:))
Gondoltam adok egy kis ízelítőt, amiből még nem derül ki olyan sok, de hogy egyáltalán tetszik-e ahogy írom...vagyis...hát..igen. :$$
Nem mondom, hogy jó olvasást erre a hat sorra, de ha tetszik akkor írjatok, vagy valami.
Na jó nem is pofázok itt tovább a hülyeségeimről.:DD
Itt a rész, Ölel: Dorii



- Köszi a macit - suttogta a fülembe.
Muszáj volt elmosolyodnom, hisz szembe jutott a kis plüss állatka amire sajátkezüleg varrtam rá egy szívecskét, egy "Gyógyulj meg te kis hülye!" felirattal.
- Aggódtam érted, miért nem engedtél be? - húzódtam el, de éppen csak annyira, hogy a szemébe nézhessek.
- Mondtam már. Nem akartam, hogy te is beteg legyél...és nem szívesen mutatkoztam volna olyan állapotban előtted - hajtotta le fejét.
- Te kis butus. A legjobb barátom vagy. Nem számít, hogy nézel ki, az a dolgom, hogy melletted legyek jóban-rosszban - borzoltam össze selymes haját.
Ezek után már nem hoztuk szóba a kis incidenst, inkább élveztük egymás szórakoztat társaságát. Elmeséltem neki, hogy Carly és Rayen most újra együtt vannak, ugyanis ők ilyen se veled se nélküled kapcsolatban vannak, hogy Amanda, pont olyan mint eddig, ha nem gonoszabb persze. Aztán a hét csúcs pontját, hogy tesi órán leestem a bordás falról egyenesen rá a tanárra.
- Nem mondod komolyan, hogy tényleg ráestél... - nevetett felszabadultan.
- Nem viccelek. Aztán meg ott magyarázkodhattam.
- Ez annyira te vagy - dobta át a karját a vállamon, nevetve.
Per perc múlva megjött a busz, ahonnan kis híján leszállítottak, miszerint túl hangosak vagyunk és zavarjuk az utasokat. Fél nyolcra már be is értünk az iskolába, rekord idő. Leültünk a már megszokott helyünkre - középső sor, negyedik pad - és elkezdtünk beszélgetni. Itt most nem kell semmi komolyra gondolni, inkább csak ilyen hülyeségekről, ami éppen eszünkbe jutott. Épp a ma reggeli kis incidensről számoltam be neki, mikor meghallottam a világ legidegesítőbb hangját, melyhez kicsivel később egy hányingert gerjesztő rózsaszín ruhás....hát...valami csatlakozott.
Majdnem szemrákot kaptam miatta.

Na? Érdekelne valaki?

Sorry

Az van, hogy sajnos nincs ihletem, nem tudom, hogy folytassam.
Talán, nem biztos de lehet hogy még folytatom ezt a blogot, de egyenlőre hanyagolom, viszont, - persze csak ha vannak még olvasóim- van egy másik blogötletem amihez ha lennének olvasók, elkezdeném megvalósítani.
Tényleg nagyon sajnálom, de egyszerűen nem tudom folytatni. Remélem nem haragszotok érte nagyon.://

7.fejezet

Bocsánat, hogy nem hoztam hamarabb,de nem volt itthon net, így nem tudtam folytatni.:(  Hát...mehoztam a részt, nem lett valami jó, elég unalmas lett...de azért örülnék egy-két komminak.:)
puszi Dori

Mindig feleslegesnek tartottam, hogy csináljak magamnak bármiféle közösségi oldalt. Úgy voltam vele, hogy aki annyira akar beszélni velem, az biztos képes lesz megemelni a fenekét és átjönni, vagy ha ahhoz túl lusta, a telefont már biztos tudja használni. Talán jól tettem, hogy nem csináltam.

Olyan kilenc körül kelhettem, ami engem is meglepett. Felkaptam magamra valami laza szerkót, és átfésültem igen-igen kócos hajam. Mosolyogva indultam le a lépcsőn, a végénél megállva, hogy körbe tudjam kémlelni a szobát. Martin hol más hol lehetett volna, mint a tévé előtt. Oly nagy csodálattal nézte azt, hogy két lehetőség volt, vagy az Oroszlán Király megy vagy megint a fehér nemű reklám. Még is csak fiú. Közelebb érve meghallottam Timon "hangját" és mint egy 5 éves gyerek szaladtam oda és bámultam a tévét. Nem tehetek róla, ez a kedvenc mesém. A felénél tarthattunk mikor egy óriásit kordult a gyomrom.
-Kérsz reggelit? - néztem Martin felé, mire csak bólintott - Akkor nekem is csinálj már! - röhögtem el magam. Vártam, hogy mikor esik le szegénykének is. Egy olyan fél perc múlva elröhögte magát.
-Hát te hülye vagy! - nevetett, de azért föl állt - Mit kérsz? Van kenyér, meg vaj - nézett ki  a hűtő mögül.
Fintorogva ráztam a fejem ezzel kifejezve nem tetszésem.
-Inkább rendeljünk pizzát - nyúltam a telefon felé.
Már fejből tudtam a telefon számukat így pár pötyögés múlva már rendelhettem is az óriás pizzát. Közben Martin is csatlakozott hozzám, bele-bele kiabálva a beszélgetésbe, megunva egy nyakon csapással oldottam meg, mire nevetve hagyta abba.
-Én köszönöm. Viszlát - dobtam le a fotelba a telefonom.
Mosolyogva helyeztem magam kényelembe barátom ölében. Fejemet a nyakához helyzetem és onnan néztem tovább a mesét. Aki nem ismer minket tuti azt mondja, hogy egy pár vagyunk.Fél óra múlva meghozták a kaját, mint aki már 1 éve nem evett, kezdtük el tömni a szánkba a fenséges eledelt.
-Hé, Gwen, te vagy a tévében - hangosította fel.
-Louis Tomlinsont a napokban egy nagyon csinos lánnyal látták az utcákon. Ahogy a kép mutatja nagyon jól elvannak. Ahogy a további képeken látszik vidámparkban voltak, ahol még fogták egymás kezét is. Vajon egy újabb lány akadt a horogra? Vagy esetleg hosszú távra terveznek? Vajon az énekes ex barátnője, Eleanor mit gondol erről? Biztos infót még nem tudunk, de rajta vagyunk az ügyön.
Még beszélt valamit Britney-ről de én már nem hallottam. Miért vagyok a tévében? Egyáltalán ki Louis? Miért hazudott nekem? Nem, nem voltam rá dühös, inkább csalódott. Azt hittem meg bízhatok benne. Martin aggódva nézte az arcom, nem foglalkozva vele pattantam fel a fotelből és szaladtam fel a szobámba. Idegesen nyomkodtam a telefont kikeresve Lou számát. Bármennyire is voltam szomorú fel kellett nevetnem a név láttán, "Répapa". A jókedvem viszont azonnal elillant mikor újra eszembe jutott, hogy hazudott. Öt csengés után vidáman vette fel. Legalább ő az.
-Hello! Miben állhatok rendelkezésedre? - nem láttam, de tuti, hogy vigyorgott.
-Egy magyarázattal - hangomból csak úgy csengett csalódottság.
-Mi?
-Ki vagy? Mármint úgy igazán - éreztem ahogy a könnyek marják a szemem.
-Miről beszélsz? - értetlenkedett.
-Arról beszélek, hogy a miért láttam ma a fejem a tévében? - szinte hallottam, ahogy leesik neki.
-Gwen, megmagyarázom.
-Mertem remélni - mosolyodtam el gúnyosan.
-Találkozzunk val...-kezdte, de félbe szakítottam.
-Hogy megint a tévében virítsak, kösz, de nem.
-Akkor átmegyek! - rakta le a telefont.
Igazság szerint fogalmam sem volt róla mit fogok neki mondani, csak közölni akartam vele, hogy tudom, hogy hazudott. Hirtelen ötlettől vezérelve, a laptopommal a kezemben befeküdtem az ágyba és rákerestem Louis-ra. Ha nem hozott ki ezer találatot akkor egyet sem. Tények, interjúk, blogok - néhány ami kicsit el is borzasztott - nagyjából az egész élete. Kiderült, hogy 2010-ben indult az X-faktorban, de egyedül nem volt elég jó, így össze rakták őt négy másik sráccal. Gondolom ők azok akikről mesélt. Ahogy videókat néztem róluk feltűnt, hogy nagyon kötődnek egymáshoz, viccelődnek, szívatják egymást, akaratom ellenére is felnevettem egy két viccesebb részen. Épp valami turnéjukról beszéltek, mikor csengettek, szinte fel sem álltam, de már nyílt is az ajtóm, amin Louis lépett be. Szeme a képernyőre tévedt és egy halvány mosolyt véltem felfedezni a szája sarkában, de mikor rám nézett teljesen elkomorodott. Csak néztük egymást, én nem tudtam mit mondani, és szerintem ő se nagyon.
-Nagyon haragszol? - kérdezte félve, mire halkan felnevettem.
-Louis, eddig se haragudtam rád, csak rosszul esett, hogy hazudtál - léptem közelebb hozzá.
-Csak azt akartam, hogy engem kedvelj, ne pedig a híres Louis Tomlinsont - hajtotta le a fejét.
-Szóval, te így ismertél meg? Hogy kihasználnálak? Mikor akartad elmondani? - már csak pár lépés választott el minket.
-Én..én nem tudom....- nézett fel rám.
-Értem, szóval nem tudod - motyogtam.
Láttam rajta, hogy nagyon bántja, aztán meg én se vagyok egy olyan nagy haragtartó. Mosolyogva nyújtottam felé a kezem.
-Gwen Ellwood - látszólag fogalma sem volt róla mi történik körülötte. Pár perc múlva szinte hallottam ahogy  leesik neki, egy hatalmas mosoly kíséretében fogadta el a kezem.
-Louis Tomlinson.

6. fejezet

Tudom nagyon sokat késtem, és nincs is rá mentségem. Egyszerűen nem volt ihletem. Minden esetre most meghoztam a 6.részt. Az elég lapos, de nem nagyon tudtam, mit írjak. Kommentelni lehet.:D    Puszi Dorii xoxo

-A telefonodat nem vetted fel, így felhívtam Martin, hogy hol laktok. De mivel nem voltál itthon így gondoltam megvárlak. - mosolygott rám. Egy ideig még néztük egymást majd megszólalt - Na mi van? Már egy ölelést sem kapok? - tárta szét a karját nevetve.
Oda szaladtam hozzá majd erősen megöleltem. Oké, tudom nem rég láttam, de hát még is csak a tesóm.
-Most komolyan meg vártál? - kérdeztem nevetve - Akkor már aludj itt. Mondanám, hogy aludj a szobámban én meg majd alszok a kanapén, deee....megágyazok neked itt lent. - néztem rá angyali mosollyal.
-Látszik, hogy a húgom vagy! - röhögött fel, mire egy büszke fejet vágtam. Fölszaladtam a szobámba, vettem elő egyneműt és kértem Martin-tól valami póló féleséget és egy bokszert.
-Remélem ezek megfelelnek. Ha nem akkor...sajnálom - mondtam mosolyogva - Stipi-stopi a fürdő! - nevettem fel, majd be is foglaltam. Miután lezuhanyoztam azonnal be is dőltem az ágyba.
Másnap a régi jól megszokott módon keltem, a bátyámra.
-Mégis mi a jó francot csinálsz? - morogtam félálomban. Épp a kezében vitt le a lépcsőn. Igazság szerint annyira fáradt voltam, hogy az se érdekelt volna ha az északi sarkra visz, így kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban majd megpróbáltam vissza aludni. Az utolsó amire emlékszem az egy halk nevetés majd minden kiesett.
-Szerinted erre fel kell? - hallottam messziről egy hangot.
-Ha nem is legalább egy jót nevetünk, mondjuk így is úgy is ez lesz - röhögött fel egy másik hang.
Valami hideget érzetem magam körül majd azt, hogy nem kapok levegőt. Kinyitva a szemem észre vetten, hogy vízben vagyok. Kapálózva szenvedtem fel magam a víz tetejére.Megkapaszkodtam a medence szélében majd köhögő roham közepette kiköptem vagy egy liter vizet. Röhögést hallottam magam mellől így lassan - akár egy horror filmben - oldalra néztem ahol Martint és Shawnt pillantottam meg. Cápa módjára kezdtem el feléjük közeledni. Egy gyors mozdulattal megfogtam bátyám bokáját - mire bele fagyott a röhögés - és berántottam magam mellé.
-És ha megfulladok? - vontam kérdőre Martint. Egy ártatlan vigyort mutatva nyújtotta a kezét. Megfogtam majd őt is berántottam - Hol is vagyunk amúgy? - néztem körbe.
- A szállodába ahol lakok - jött fel a víz alól Shawn. Jelezve, hogy tudomásul vettem bólintottam egyet.
-És mi a mai program? - néztem a két fiúra.
-Hát arra, gondoltam, hogy elmehetnénk várost nézni, majd bemutatnálak a fiúknak - helyeslően bólogattam, majd kimásztam a vízből és végig csoszogtam a hotel folyosóján. A portás egy goromba arckifejezéssel jelezte nem tetszését, annak, hogy vizes ruhával sétálgatok amiből csak úgy folyik a víz. Elhúzva a szám léptem be a liftbe, mikor eszembe jutott, hogy igazából fogalmam sincs merre kéne mennem. Gondoltam megkérdezem a portást, hogy hol található a 309-es szoba, de mikor meglátta, hogy felé veszem az irányt, rájött a segíthetnék és fogta az egyik vendég bőröndjét és azt cipelte. Bunkó.

-Induljunk már! - kiabáltam el magam az ajtóból. Már vagy másfél órája készülődnek egy egyszerű városnézéshez. Én csak egy egyszerű rövid gatyát és egy színes trikót vettem fel, egy édes cipővel. - Nem randira megyünk emberek! Na jó, én majd lent megvárlak titeket! - untam meg a várakozást. Mivel a harmadik emeleten van a lakosztályunk, úgy döntöttem, gyorsabb ha lépcsővel megyek, mint egy öt éves ugráltam le. Lent George - a portás - nézett rám szúrós szemekkel. Nem lehetek a kedvence. Leültem az egyik fehér bőrkanapéra és elkezdtem játszani a telefonomon lévő Fruit Ninja-val. Egyszer szívesen kipróbálnám élőben is.

-Kész vagyunk - vigyorgott előttem a két idióta. 

Gyorsan végig mértem őket, semmi változás.

-Te meg mi az istent csináltatok eddig? Ugyan úgy néztek ki mint 2 órája. Ágyba bújtatok közben? - vontam fel a szemöldököm. Mind ketten egy "Nagyon vicces vagy!" pillantást intéztek felém, majd megfogva két oldalról vezettek ki az épületből - Merre megyünk?

-Pár percre vannak innen úgyhogy sétálunk - vont vállat Shawn - Nem, Gwen, nem viszlek a hátamon.

-Káár.... - húztam a számat nevetve.

És tényleg, pár perc múlva egy elég nagy ház előtt álltunk meg. Shawn oda köszönt az őrnek és a lift felé húzott minket. Ha jól láttam az 5. emeletre tartottunk. Fönt vagy 20 ajtó volt, persze mi az utolsóba mentünk. 

A szoba csúcs szuper volt. Hifi torony, tévé, néhány játék gép is elhelyezkedett, és persze hangszerek. Martinnal tátott szájjal bámultuk az elénk táruló helyiséget. A csodálkozásból egy halk nevetés zökkentett ki. Négy helyes - bár kissé gyerekes - fiúval találtam szemben magam. Mosolyogva mutatkoztam be nekik, amit viszonoztak.

-Gwen Ellwood.

-Carter Edison - mosolygott csábosan. A haja szőkés barnás volt és egy kis zselé segítségével az ég felé meredezett. Egy laza AC/DC póló volt rajta amit egy bőrdzseki fedett. Fekete farmer és egy fehér sportcipő.

-Josh Rood - nyújtotta a kezét, nos ő. Éj fekete haja kesze kuszán állt, barátja, a zselé segítségével. Öltözete nagyon hasonlított egy gengszterhez,de jól állt neki.

-Aaaon Broot - volt egy kis amerikai akcentusa, de cuki volt vele. Csoki barna haja hátra volt simítva. Egy egyszerű kék pólót viselt egy kék farmer nadrággal.

-Danis Harris - nyújtotta bátortalanul a kezét. Barna hajával nem csinált semmit,talán egyszer kétszer beletúrt, de nem fordított nagyobb figyelmet rá. Fekete farmert és egy kék inget viselt. Aranyos volt, hogy ilyen esetlen. 

Ha nem beszélgettünk egy-két órát akkor semennyit se.Nagyon sok dolgot megtudtam róluk. Carter például tud zongorázni, és ő a nagy csajozó gép az egész bandában. Hozzá kell tennem meg értem, tényleg jól néz ki. A menedzser őt szereti a legjobban így szinte neki van csak szólója. Amikor elmondta, hogy AC/DC rajongó nem nagyon lepődtem, amit tudatára is adtam. Josh csak dobon tud játszani, de azt kegyetlenül jól. Van egy Anna nevű barátnője, akivel már 2 éve együtt van, dúl a love. Oh, majd el felejtettem, a második neve Ken. Csak kicsit röhögtem. Aaron, az ész az egész csapatban, legalábbis ha nincs berúgva. Volt, hogy megmutatta a szerszámát a járókelőknek. Hát okay. Mesélte, hogy neki épp alakulóban van valami, de még semmi sem biztos. Végül Danis. Tud gitározni, zongorázni, dobolni, és elméletileg még furulyázni is, de azt már nem mutatta meg.  A szülei sajnos elvalltak, de a barátai túl segítették rajta. Nincs barátnője, az ő szavaival élve "Keresem az igazit" persze hozzá tette, hogy ez nem azt jelenti, hogy nincs benne az egy éjszakás kalandokban. A csapat nevüket még nem is említettem:  Kék Macskák. Mikor megkérdeztem, hogy ez honnan jött azt mondták Aaron be volt rúgva és egész este ezt kiabálta. Jelnek vették. Legjobban Denis-szel jöttem ki, de mindegyiket jó fejnek tartottam. Habár Carter egy idő után kezdett idegesíteni a bókjaival. Sahwn Josh társaságában volt, Martin meg Aaron és Carter személyét élvezte. Olyan este tíz körül úgy láttuk jónak ha indulunk.

-De azért még gyertek - figyelmeztetett Aaaron.

-Ki nem hagynánk - feleltük egyszerre Martinnal mire mind elnevettük magunkat.

Kiss You

Nem résszel jöttem, de ígérem, hogy hamarosan azt is hozom.
Most viszont, fontos bejelenteni valóm van. Ha még nem tudjátok - mondjuk ezt kétlem - hölgyeim és uraim a One Direction - Kiss You

                                                             

Osszátok bátran!! Megnézni se sajnáljátok!!!!  Küldjétek el a linket ahova csak tudjátok!!! Sok sikert!!!

Louis.:)

Nem résszel jöttem.:(
Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :D
Ti mit kaptatok?
Ja, igen lés majd el felejtettem (na jó nem).
HAPPY BIRTHDAY LOUIS!!!! YOU ARE MY HERO FOREVER AND EVER!! I LOVE YOU! <3 :")

5. fejezet

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülnék néhány kommentnek.:D Puszi: Dorii xoxo

Mogyoró barna hajamba belekapott a szél.Úgy rángatta, mintha csak valami rongy lenne. De nem bántam. Olyan felszabadultnak éreztem magam. A virágok illata, a fák lombjai, a szél, olyan szabad volt. Lefeküdtem a fűbe és csak néztem a felhőket. Minden annyira gyönyörű volt. Soha nem akartam elmenni.
-Gwen? - kérdezte egy lágy hang.
Hangja simogatott akár a selyem. Mikor felnéztem meg láttam őt. Őt aki a legfontosabb számomra. Őt aki miatt élek.
-Anya. -suttogtam elhalt hangon.
Mikor megjelent az a kedves mosoly az arcán, amitől mindenkinek jobb kedve lesz, fölálltam és elkezdtem szaladni hozzá. Szorosan a karjaiba zárt és csak ölelt.
-Hiányoztál. - mondtam sírva.
Láttam ahogy nyitná a száját, de akkor elkezdett távolodni.
-Anya? Anya ne hagyj itt! - kiáltottam.

Ekkor kinyitottam a szemem. Szitkozódva nyúltam a csörgő telefonom felé, amin a Shawn nevet jelezte. Ilyenkor úgy el tudnám küldeni Disney Landbe szórakozni.
-Mond!!! - szóltam bele igen "kedvesen".
-Én is örülök, hogy hallom a hangod húgi. - habár nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.
-Töröld le azt a vigyort a képedről vagy én törlöm. - fenyegetőztem.
-Akkor el se mondom a jó hírt.  -mondta durcásan.
Tudtam, hogy nem bírja sokáig úgyhogy vártam mikor kezd bele. Nagyjából 30 másodperc kellet neki aztán elkiáltotta magát.
-Ma megyek Londonba!!!! - olyan hangosan ordított, hogy el kellet tartanom a telefont a fülemtől.
-Ez nagyon jó hír! De, hol fogsz lakni? - kérdeztem rá hirtelen.
-Hát, tudod az a banda amiben játszani fogok, biztosít nekem egy hotel szobát.
Vagy fél órán át beszéltünk, mikor Martin bejött és - próbálta - elmutogatta, hogy le kéne mennem.
-Figyelj, bátyus, nekem most mennem kell, de ha ide értél akkor hívj majd. Szia. - köszöntem el és választ nem várva le is raktam a telefont - Igen?
-Szerintem le kéne menned.
-Most gyanakodnom kéne? - fürkésztem a szememmel.
-Csak menj le!
Lopakodó üzemmódban mentem, minden saroknál körbe néztem. Mikor le értem, mindenre számítottam csak erre nem. Olyan hirtelen lettem zavarba, hogy szerintem észre se lehetett venni először.
-Louis? - kérdeztem vékony hangon.
Elég feltűnően mért végig, majd mikor a szemembe nézett kicsit elpirult.
-Öhm, bocsi, csak izé...-kezdte a magyarázkodást, de félbeszakítottam.
-Szerintem én most felveszek egy rendes ruhát, oké? - kérdeztem vigyorogva.
Hevesen kezdett bólogatni. Na jó nem. Igazából nem is reagált. Csak nézett tovább. Fölszaladtam a szobámba, ahol Martint találtam az ágyamban.
-Igazán szólhattál volna! - ütöttem fejbe egy párnával.
-Bocsi, de muszáj volt látnom a fejed. - nevetett fel.
Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, kifésültem a hajam és fölvettem egy rövid gatyát, egy fekete pólót és egy szintén fekete torna csukát. Leszambáztam a lépcsőn ahol Louis és Martin épp valami nagyon nevettek. Mosolyogva ültem le a kanapéra, mire mindketten rám emelték a fejüket. Vigyorogva intettem nekik, mire megint elkezdtek röhögni.
-Mi van? Bolond gombát ettetek? - kérdeztem gyanakodva.
Ezen csak még jobban nevettek, így halkan nevetve menetem be a konyhába. Gondoltam, iszok egy kis teát amíg azok ott ketten le nem nyugszanak, de támadt egy jobb ötletem. Gonosz vigyorral az arcomon töltöttem meg egy vödröt vizzel és sétáltam ki a nappaliba. A két hülye gyerek még mindig nevetett így meglendítettem a vödröt és rájuk öntöttem a vizet. Rögtön abba hagyták a nevetést.Röhögve ültem le közéjük,mikor elkezdtek közeledni felém.
-Mit akartok? - húztam magam kisebbre a kanapén.
-Az előbbi kis akciód bosszút kíván! - vigyorgott Louis, Martin meg csak helyeslően bólogatott.
Legjobb barátom lefogott, Lou meg örültek módjára kezdett csikizni. Visítottam ficánkoltam de nem hagyták abba.
-Nee! Louis, hagyd abba! - kiabáltam nevetve. Ekkor abba hagyta és rám nézett - Mi az? - kérdeztem röhögcsélve. Megrázta a fejét és felsegített.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a vidámparkba - ajánlotta mosolyogva. - Persze csak ha van kedved - tette hozzá félve. Már épp válaszoltam volna mikor Martin megszólalt.
-Persze, hogy elmegy!!!
-Ezt szeretném én eldönteni. - fordultam felé - Meg amúgy is, most azért vagyunk itt, hogy...hogy... - hajtottam le a fejem szomorúan.
-Gwen, te vagy a világ legjobb barátja. Milyen barát lennék ha most azt mondanám, hogy maradj itt? - vonta fel a szemöldökét. Szorosan öleltem meg a fiút majd Lou felé fordultam.
-Indulhatunk! - mondtam mosolyogva.
-Hölgyem - invitált ki vigyorogva.
Egész úton nevettünk, de komolyan, volt mikor a földről kellet felhúzni annyira nevettem. Nagyon sokat mesélt magáról. Például a családjáról, kiderült, hogy van 4 húga és barátja akiket, szintén testvérként szeret. Mondott egykét vicces sztorit is, hogy miket csináltak.
-Egyszer szívesen megismerném őket. - néztem föl a fiúra. Szerintem tetszett neki ez a mondat mert egy hatalmas vigyor kúszott az arcára.
-Nem látom akadályát. - nézett maga elé - Gyere itt is vagyunk! - kiáltott, majd megfogva a kezem és maga után húzott. Nevetve szaladtam utána.Mikor beértünk a fejére húzta a kapucnit és a napszemüveget.
-Mit csinálsz? - néztem rá kuncogva.
-Elő vigyázatosság. - az az érzésem támadt, hogy eltitkol valamit, de nem akartam, hogy a negatív érzéseim elrontsák a napot - Mire üljünk fel először?
-Arra! -fogtam meg a kezét és húztam a hullámvasút felé. Szerencsére nem álltak olyan sokan sorba, így hamar sorra kerültünk. Már fenn ültünk mikor elbizonytalanodtam.
-Inkább mégse szeretnék erre felülni - néztem félve Lou felé.
-Mi van? beijedtél? - kérdezte gonosz vigyorral.
-Még soha nem voltam vidámparkba és....-folytattam volna, de akkor elindultunk. Biztos vagyok benne, hogy fal fehér voltam, mert Louis nevetve mutogatott felém. Az egészet végig sikítoztam. Miket beszélek végig sikítottuk.
-Mennyünk még egyet! - húzogattam Lou kezét mint egy 5 éves.
-Az elején még fel se akartál rá menni. - nevetett - Inkább mennyünk oda.
-Oké! - indultunk el a rémház - nem tudom, hogy hívják - felé.
-De ne, hogy félj este a sötétben - néztem rá, mire elnevette magát.
Az egész utat azzal töltöttem, hogy Louis visítozását hallgattam.
-Most komolyan megijedtél egy bohóctól? - kérdeztem nevetve.
-Nagyon félelmetes volt. - nézett rám aranyosan.
-Jaj, gyere ide! - tártam szét nevetve a karom. Miután megölelgettem, észre vettem a vattacukor árust.
-Ááá! Nekem kell olyan! - szaladtam oda, mint egy 5 éves - Málnásat kérek! És te? - néztem Lou felé, aki nem-et intett a fejével. Egy vállrántással elvettem az édességet és ugrándozva indultam el valamerre. Louis csak nevetve követett. Mire mindenre felültünk már kezdett sötétedni így haza felé kezdtünk sétálni. Útközben meghallottam az egyik kedvenc számomat. Ön feledte kezdtem el rá táncolni, nem törődve az emberekkel.
-Naa! Ne állj már ott mint egy fa!  - táncoltam körbe Lou-t. A fiú nevetve fogta meg a kezem és kezdett el velem táncolni. Észre se vettem mikor értünk haza, már csak arra eszméltem fel, hogy az ajtóban állunk.
-Hát akkor majd még találkozunk. - mondta majd megölelt.
-Feltétlenül. - mosolyogtam rá. Megvártam míg elmegy és csak utána nyitottam be a házba. Már indultam volna föl az emeletre mikor megpillantottam valakit - Hát te?