5. fejezet

Meghoztam a következő részt. Nagyon örülnék néhány kommentnek.:D Puszi: Dorii xoxo

Mogyoró barna hajamba belekapott a szél.Úgy rángatta, mintha csak valami rongy lenne. De nem bántam. Olyan felszabadultnak éreztem magam. A virágok illata, a fák lombjai, a szél, olyan szabad volt. Lefeküdtem a fűbe és csak néztem a felhőket. Minden annyira gyönyörű volt. Soha nem akartam elmenni.
-Gwen? - kérdezte egy lágy hang.
Hangja simogatott akár a selyem. Mikor felnéztem meg láttam őt. Őt aki a legfontosabb számomra. Őt aki miatt élek.
-Anya. -suttogtam elhalt hangon.
Mikor megjelent az a kedves mosoly az arcán, amitől mindenkinek jobb kedve lesz, fölálltam és elkezdtem szaladni hozzá. Szorosan a karjaiba zárt és csak ölelt.
-Hiányoztál. - mondtam sírva.
Láttam ahogy nyitná a száját, de akkor elkezdett távolodni.
-Anya? Anya ne hagyj itt! - kiáltottam.

Ekkor kinyitottam a szemem. Szitkozódva nyúltam a csörgő telefonom felé, amin a Shawn nevet jelezte. Ilyenkor úgy el tudnám küldeni Disney Landbe szórakozni.
-Mond!!! - szóltam bele igen "kedvesen".
-Én is örülök, hogy hallom a hangod húgi. - habár nem láttam, de tudtam, hogy vigyorog.
-Töröld le azt a vigyort a képedről vagy én törlöm. - fenyegetőztem.
-Akkor el se mondom a jó hírt.  -mondta durcásan.
Tudtam, hogy nem bírja sokáig úgyhogy vártam mikor kezd bele. Nagyjából 30 másodperc kellet neki aztán elkiáltotta magát.
-Ma megyek Londonba!!!! - olyan hangosan ordított, hogy el kellet tartanom a telefont a fülemtől.
-Ez nagyon jó hír! De, hol fogsz lakni? - kérdeztem rá hirtelen.
-Hát, tudod az a banda amiben játszani fogok, biztosít nekem egy hotel szobát.
Vagy fél órán át beszéltünk, mikor Martin bejött és - próbálta - elmutogatta, hogy le kéne mennem.
-Figyelj, bátyus, nekem most mennem kell, de ha ide értél akkor hívj majd. Szia. - köszöntem el és választ nem várva le is raktam a telefont - Igen?
-Szerintem le kéne menned.
-Most gyanakodnom kéne? - fürkésztem a szememmel.
-Csak menj le!
Lopakodó üzemmódban mentem, minden saroknál körbe néztem. Mikor le értem, mindenre számítottam csak erre nem. Olyan hirtelen lettem zavarba, hogy szerintem észre se lehetett venni először.
-Louis? - kérdeztem vékony hangon.
Elég feltűnően mért végig, majd mikor a szemembe nézett kicsit elpirult.
-Öhm, bocsi, csak izé...-kezdte a magyarázkodást, de félbeszakítottam.
-Szerintem én most felveszek egy rendes ruhát, oké? - kérdeztem vigyorogva.
Hevesen kezdett bólogatni. Na jó nem. Igazából nem is reagált. Csak nézett tovább. Fölszaladtam a szobámba, ahol Martint találtam az ágyamban.
-Igazán szólhattál volna! - ütöttem fejbe egy párnával.
-Bocsi, de muszáj volt látnom a fejed. - nevetett fel.
Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, kifésültem a hajam és fölvettem egy rövid gatyát, egy fekete pólót és egy szintén fekete torna csukát. Leszambáztam a lépcsőn ahol Louis és Martin épp valami nagyon nevettek. Mosolyogva ültem le a kanapéra, mire mindketten rám emelték a fejüket. Vigyorogva intettem nekik, mire megint elkezdtek röhögni.
-Mi van? Bolond gombát ettetek? - kérdeztem gyanakodva.
Ezen csak még jobban nevettek, így halkan nevetve menetem be a konyhába. Gondoltam, iszok egy kis teát amíg azok ott ketten le nem nyugszanak, de támadt egy jobb ötletem. Gonosz vigyorral az arcomon töltöttem meg egy vödröt vizzel és sétáltam ki a nappaliba. A két hülye gyerek még mindig nevetett így meglendítettem a vödröt és rájuk öntöttem a vizet. Rögtön abba hagyták a nevetést.Röhögve ültem le közéjük,mikor elkezdtek közeledni felém.
-Mit akartok? - húztam magam kisebbre a kanapén.
-Az előbbi kis akciód bosszút kíván! - vigyorgott Louis, Martin meg csak helyeslően bólogatott.
Legjobb barátom lefogott, Lou meg örültek módjára kezdett csikizni. Visítottam ficánkoltam de nem hagyták abba.
-Nee! Louis, hagyd abba! - kiabáltam nevetve. Ekkor abba hagyta és rám nézett - Mi az? - kérdeztem röhögcsélve. Megrázta a fejét és felsegített.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a vidámparkba - ajánlotta mosolyogva. - Persze csak ha van kedved - tette hozzá félve. Már épp válaszoltam volna mikor Martin megszólalt.
-Persze, hogy elmegy!!!
-Ezt szeretném én eldönteni. - fordultam felé - Meg amúgy is, most azért vagyunk itt, hogy...hogy... - hajtottam le a fejem szomorúan.
-Gwen, te vagy a világ legjobb barátja. Milyen barát lennék ha most azt mondanám, hogy maradj itt? - vonta fel a szemöldökét. Szorosan öleltem meg a fiút majd Lou felé fordultam.
-Indulhatunk! - mondtam mosolyogva.
-Hölgyem - invitált ki vigyorogva.
Egész úton nevettünk, de komolyan, volt mikor a földről kellet felhúzni annyira nevettem. Nagyon sokat mesélt magáról. Például a családjáról, kiderült, hogy van 4 húga és barátja akiket, szintén testvérként szeret. Mondott egykét vicces sztorit is, hogy miket csináltak.
-Egyszer szívesen megismerném őket. - néztem föl a fiúra. Szerintem tetszett neki ez a mondat mert egy hatalmas vigyor kúszott az arcára.
-Nem látom akadályát. - nézett maga elé - Gyere itt is vagyunk! - kiáltott, majd megfogva a kezem és maga után húzott. Nevetve szaladtam utána.Mikor beértünk a fejére húzta a kapucnit és a napszemüveget.
-Mit csinálsz? - néztem rá kuncogva.
-Elő vigyázatosság. - az az érzésem támadt, hogy eltitkol valamit, de nem akartam, hogy a negatív érzéseim elrontsák a napot - Mire üljünk fel először?
-Arra! -fogtam meg a kezét és húztam a hullámvasút felé. Szerencsére nem álltak olyan sokan sorba, így hamar sorra kerültünk. Már fenn ültünk mikor elbizonytalanodtam.
-Inkább mégse szeretnék erre felülni - néztem félve Lou felé.
-Mi van? beijedtél? - kérdezte gonosz vigyorral.
-Még soha nem voltam vidámparkba és....-folytattam volna, de akkor elindultunk. Biztos vagyok benne, hogy fal fehér voltam, mert Louis nevetve mutogatott felém. Az egészet végig sikítoztam. Miket beszélek végig sikítottuk.
-Mennyünk még egyet! - húzogattam Lou kezét mint egy 5 éves.
-Az elején még fel se akartál rá menni. - nevetett - Inkább mennyünk oda.
-Oké! - indultunk el a rémház - nem tudom, hogy hívják - felé.
-De ne, hogy félj este a sötétben - néztem rá, mire elnevette magát.
Az egész utat azzal töltöttem, hogy Louis visítozását hallgattam.
-Most komolyan megijedtél egy bohóctól? - kérdeztem nevetve.
-Nagyon félelmetes volt. - nézett rám aranyosan.
-Jaj, gyere ide! - tártam szét nevetve a karom. Miután megölelgettem, észre vettem a vattacukor árust.
-Ááá! Nekem kell olyan! - szaladtam oda, mint egy 5 éves - Málnásat kérek! És te? - néztem Lou felé, aki nem-et intett a fejével. Egy vállrántással elvettem az édességet és ugrándozva indultam el valamerre. Louis csak nevetve követett. Mire mindenre felültünk már kezdett sötétedni így haza felé kezdtünk sétálni. Útközben meghallottam az egyik kedvenc számomat. Ön feledte kezdtem el rá táncolni, nem törődve az emberekkel.
-Naa! Ne állj már ott mint egy fa!  - táncoltam körbe Lou-t. A fiú nevetve fogta meg a kezem és kezdett el velem táncolni. Észre se vettem mikor értünk haza, már csak arra eszméltem fel, hogy az ajtóban állunk.
-Hát akkor majd még találkozunk. - mondta majd megölelt.
-Feltétlenül. - mosolyogtam rá. Megvártam míg elmegy és csak utána nyitottam be a házba. Már indultam volna föl az emeletre mikor megpillantottam valakit - Hát te?