-Martiin! Hagyjál már!!! - nyögtem álmosan.
-Ha nem kelsz fel 10 percen belül jövök egy vödör vízzel! - fenyegetett játékosan.
-Oké, akkor majd kelts fel 8 perc múlva. - mondtam majd átfordultam a másik oldalamra.
Már azt hittem, hogy békén hagy, mikor megfogta a lábam és lerántott az ágyról.
Na itt, éreztem azt, hogy lépnem kell. Megfogtam a legközelebb lévő párnát és fejbe dobtam vele, majd vissza dőltem, volna, az ágyra ha nem a földön feküdtem volna. Martin persze csak a hasát fogva röhögött rajtam. Vettem egy mély lélegzetet és fölkeltem. Kivánszorogtam a fürdőbe és elkészülődtem.
Egy fekete csőfarmert, egy lila trikót és egy hozzá illő lila cipőt vettem fel.
Mikor kijöttem a fürdőből a barátom épp háttal állt nekem, és ez volt a veszte. Neki futásból a hátára ugrottam, a kezeimet a nyakára fontam, a lábaimat meg a csípőjére. Amilyen bénák vagyunk Martin nem tudott egyensúlyban maradni, így egy szépen ívelt esést mutattunk be.
Annyira röhögtem, hogy fejben már a végrendeletemet is megírtam ha éppen meghalnék nevetés közben. Egy 15 perc múlva csillapodott a jókedv és képesek voltunk normális emberek módjára viselkedni.
Már a konyhába ülünk mikor megszólaltam:
-Hova is megyünk? - kérdeztem két falat között.
-Nem tudom, én csak...-itt lehajtotta a fejét és a müzlijét nézte.
Rögtön leesett mi a baja, így fölálltam, oda sétáltam hozzá és erősen átöleltem. Pár perccel később meghallottam, hogy szipog. Csak nem sír?
-Hé, hé, hé, Martin, ne sírj! Gyere menyünk el sétálni, oké? - rángattam fel a helyéről és kezdtem az ajtó felé ráncigálni. Nem szólt semmit, csak halványan elmosolyodott és hagyta, hogy vezessem.
-Martin gyere már! Imádom ezt a számot! - ráncigáltam fel a padról.
Ő csak nevetve pörgetett meg a levegőben. Az emberekkel nem törődve kezdtünk el táncolni, a jól ismert Troublemaker.-re.
Miután vége lett a számnak mi is eléggé kifáradtunk, így nevetve indultunk haza felé.
-Martin, nincs kaja itthon! - kiabáltam a hűtő előtt.
-Akkor vegyél! - jött az igen csak kedves válasz.
-Hát kösz. - mondtam halkan.
Fölszaladtam a szobámba a telefonomért és a pénztárcámért, majd még bementem Martin szobájába. Amit ott láttam az örök emlék marad. Barátom épp a vonalas telefon madzagjába volt bele gabalyodva. Nevetve csuktam be az ajtót, mikor utánam szólt.
-Nem akarsz segíteni? - kérdezte kétségbe esetten.
-Eltaláltad! - nevettem fel.
Szerencsére a bolt nem volt olyan messze így pontosan 7 perc 32 másodperc alatt értem oda (számoltam). Rengeteg mindent vettem, mondjuk hamar el fog fogyni. Épp a csokik között szimatoltam mikor nekimentem valakinek. Nos, a kezemből minden kiesett én meg a talajt ölelgettem.
-Ááá, bakker, bocsi, nem direkt volt. - néztem fel az illetőre - Megint te?
Louis pont akkor nyitotta ki azokat a csoda szép szemeit. Először elég érdekesen nézett rám, majd egy hatalmas vigyor kúszott az arcára. Elég érdekesen nézhettünk ki, ugyanis jó páran meg is bámultak. Mikor elképzeltem a helyzetet muszáj volt nevetnem. Lassan föltápázkodtunk, majd körülnéztünk.
-Ahj, ne mááár! - nyafogtam mikor megláttam a szanaszéjjel repült holmijaim.
-Gyere, segítek - mondta nevetve Louis.
Szép lassan össze pakoltuk a cuccaink majd elindultunk a kassza felé.
-És mi járatban erre? - kérdezte meg hirtelen Louis.
-Vásárolok? - húztam fel az egyik szemöldököm, mire mindketten elnevettük magunkat.
-Oké, ez tényleg hülye kérdés volt.
Nem volt olyan nagy sor, de mi mégis végig beszéltünk - nevettünk - míg sorban álltunk. Mikor kiértünk - mármint a boltból - Louis megszólalt.
-Haza kísérjelek? - kérdezte.
-Nem félek a sötétben. - mondtam mosolyogva.
Halkan felnevetett majd közelebb jött hozzám. Túl közel! Zavaromban lehajtottam a fejem, majd hátrébb léptem. Végül erőt vettem magamon és felnéztem rá.
-Akkor megyünk? - kérdetem bájosan.
Mosolyogva elindult felém. Nagyon sokat beszélgettünk, úgy éreztem Lou-ban megbízhatok. Mikor az ajtóhoz értünk megfordultam és szembenéztem Louis-val.
-Köszi, hogy haza kísértél. - mosolyogtam rá.
-Ugyan már. - legyintett majd magához húzott és átölelt.
Először meglepődtem, majd én is vissza öleltem. Mélyen beszívtam az illatát majd elengedtem.
-Hát akkor szia. - köszöntem el.
-Majd még látjuk egymást. Szia. - mondta azzal elsétált.
-Feltétlenül.- mondtam már csak magamnak - Megjöttem - kiabáltam amint beléptem a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése