2013. január 31., csütörtök

7.fejezet

Bocsánat, hogy nem hoztam hamarabb,de nem volt itthon net, így nem tudtam folytatni.:(  Hát...mehoztam a részt, nem lett valami jó, elég unalmas lett...de azért örülnék egy-két komminak.:)
puszi Dori




Mindig feleslegesnek tartottam, hogy csináljak magamnak bármiféle közösségi oldalt. Úgy voltam vele, hogy aki annyira akar beszélni velem, az biztos képes lesz megemelni a fenekét és átjönni, vagy ha ahhoz túl lusta, a telefont már biztos tudja használni. Talán jól tettem, hogy nem csináltam.

Olyan kilenc körül kelhettem, ami engem is meglepett. Felkaptam magamra valami laza szerkót, és átfésültem igen-igen kócos hajam. Mosolyogva indultam le a lépcsőn, a végénél megállva, hogy körbe tudjam kémlelni a szobát. Martin hol más hol lehetett volna, mint a tévé előtt. Oly nagy csodálattal nézte azt, hogy két lehetőség volt, vagy az Oroszlán Király megy vagy megint a fehér nemű reklám. Még is csak fiú. Közelebb érve meghallottam Timon "hangját" és mint egy 5 éves gyerek szaladtam oda és bámultam a tévét. Nem tehetek róla, ez a kedvenc mesém. A felénél tarthattunk mikor egy óriásit kordult a gyomrom.
-Kérsz reggelit? - néztem Martin felé, mire csak bólintott - Akkor nekem is csinálj már! - röhögtem el magam. Vártam, hogy mikor esik le szegénykének is. Egy olyan fél perc múlva elröhögte magát.
-Hát te hülye vagy! - nevetett, de azért föl állt - Mit kérsz? Van kenyér, meg vaj - nézett ki  a hűtő mögül.
Fintorogva ráztam a fejem ezzel kifejezve nem tetszésem.
-Inkább rendeljünk pizzát - nyúltam a telefon felé.
Már fejből tudtam a telefon számukat így pár pötyögés múlva már rendelhettem is az óriás pizzát. Közben Martin is csatlakozott hozzám, bele-bele kiabálva a beszélgetésbe, megunva egy nyakon csapással oldottam meg, mire nevetve hagyta abba.
-Én köszönöm. Viszlát - dobtam le a fotelba a telefonom.
Mosolyogva helyeztem magam kényelembe barátom ölében. Fejemet a nyakához helyzetem és onnan néztem tovább a mesét. Aki nem ismer minket tuti azt mondja, hogy egy pár vagyunk.Fél óra múlva meghozták a kaját, mint aki már 1 éve nem evett, kezdtük el tömni a szánkba a fenséges eledelt.
-Hé, Gwen, te vagy a tévében - hangosította fel.
-Louis Tomlinsont a napokban egy nagyon csinos lánnyal látták az utcákon. Ahogy a kép mutatja nagyon jól elvannak. Ahogy a további képeken látszik vidámparkban voltak, ahol még fogták egymás kezét is. Vajon egy újabb lány akadt a horogra? Vagy esetleg hosszú távra terveznek? Vajon az énekes ex barátnője, Eleanor mit gondol erről? Biztos infót még nem tudunk, de rajta vagyunk az ügyön.
Még beszélt valamit Britney-ről de én már nem hallottam. Miért vagyok a tévében? Egyáltalán ki Louis? Miért hazudott nekem? Nem, nem voltam rá dühös, inkább csalódott. Azt hittem meg bízhatok benne. Martin aggódva nézte az arcom, nem foglalkozva vele pattantam fel a fotelből és szaladtam fel a szobámba. Idegesen nyomkodtam a telefont kikeresve Lou számát. Bármennyire is voltam szomorú fel kellett nevetnem a név láttán, "Répapa". A jókedvem viszont azonnal elillant mikor újra eszembe jutott, hogy hazudott. Öt csengés után vidáman vette fel. Legalább ő az.
-Hello! Miben állhatok rendelkezésedre? - nem láttam, de tuti, hogy vigyorgott.
-Egy magyarázattal - hangomból csak úgy csengett csalódottság.
-Mi?
-Ki vagy? Mármint úgy igazán - éreztem ahogy a könnyek marják a szemem.
-Miről beszélsz? - értetlenkedett.
-Arról beszélek, hogy a miért láttam ma a fejem a tévében? - szinte hallottam, ahogy leesik neki.
-Gwen, megmagyarázom.
-Mertem remélni - mosolyodtam el gúnyosan.
-Találkozzunk val...-kezdte, de félbe szakítottam.
-Hogy megint a tévében virítsak, kösz, de nem.
-Akkor átmegyek! - rakta le a telefont.
Igazság szerint fogalmam sem volt róla mit fogok neki mondani, csak közölni akartam vele, hogy tudom, hogy hazudott. Hirtelen ötlettől vezérelve, a laptopommal a kezemben befeküdtem az ágyba és rákerestem Louis-ra. Ha nem hozott ki ezer találatot akkor egyet sem. Tények, interjúk, blogok - néhány ami kicsit el is borzasztott - nagyjából az egész élete. Kiderült, hogy 2010-ben indult az X-faktorban, de egyedül nem volt elég jó, így össze rakták őt négy másik sráccal. Gondolom ők azok akikről mesélt. Ahogy videókat néztem róluk feltűnt, hogy nagyon kötődnek egymáshoz, viccelődnek, szívatják egymást, akaratom ellenére is felnevettem egy két viccesebb részen. Épp valami turnéjukról beszéltek, mikor csengettek, szinte fel sem álltam, de már nyílt is az ajtóm, amin Louis lépett be. Szeme a képernyőre tévedt és egy halvány mosolyt véltem felfedezni a szája sarkában, de mikor rám nézett teljesen elkomorodott. Csak néztük egymást, én nem tudtam mit mondani, és szerintem ő se nagyon.
-Nagyon haragszol? - kérdezte félve, mire halkan felnevettem.
-Louis, eddig se haragudtam rád, csak rosszul esett, hogy hazudtál - léptem közelebb hozzá.
-Csak azt akartam, hogy engem kedvelj, ne pedig a híres Louis Tomlinsont - hajtotta le a fejét.
-Szóval, te így ismertél meg? Hogy kihasználnálak? Mikor akartad elmondani? - már csak pár lépés választott el minket.
-Én..én nem tudom....- nézett fel rám.
-Értem, szóval nem tudod - motyogtam.
Láttam rajta, hogy nagyon bántja, aztán meg én se vagyok egy olyan nagy haragtartó. Mosolyogva nyújtottam felé a kezem.
-Gwen Ellwood - látszólag fogalma sem volt róla mi történik körülötte. Pár perc múlva szinte hallottam ahogy  leesik neki, egy hatalmas mosoly kíséretében fogadta el a kezem.
-Louis Tomlinson.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése